Samhain
Nem csak azért írok erről az ünnepről, mert aktuális, hanem azért is, mert talán mind közül az egyik kedvencem. És mielőtt belekezdenék: boldog ünnepet, kedves olvasóm! Ahol én élek, nem divat a Halloween, bár mostanában azért csak-csak behozzák már. Mifelénk ilyenkor siratás van, az elhunytakra való emlékezés, a szomorkodás, és jószerivel tilos ilyenkor mosolyogni is. Ennek ellenére a boszorkány újévként is nevezett Samhain közel sem a szomorúságról szól. A holtak ünnepe, tél kezdete, a Nap fénye egyre gyengébb, egyre tovább van sötét. Az utolsó aratás is befejeződik ilyenkorra. Télre az állatok közül ekkortájt ölték le azokat, akiket nem akartak a következő évig eltartani. A pogány és neopogány mítoszok szerint ilyenkor a legvékonyabb az élőket és holtakat elválasztó fátyol, ezért ilyenkor a legkönnyebb a holtakkal való kommunikáció is. Samhain idején a legtöbben a holtakkal foglalkoznak, jósolnak, keresik a kapcsolatot a túlvilággal, meditálnak. A legcélszerűbb ilyenkor gyertyamági